Példabeszédének vezérgondolata a munka és a tanulás iránti odaadásról és szorgalomról szólt. “Ne tántorodj meg, ha az oroszlánok ordítanak!” – szólt a bátorítás. Nem könnyű nehézségek közepedte csak a célra figyelni és alázattal munkálkodni, de hittel felvértezve könnyebb az út. Álhatatosan és eltökélten, csak egymás segítségével épülhet a jövő, így szólt a gimnázium tiszteletese.

A résztvevők között köszöntötték Magyar Lóránd parlamenti képviselőt is, aki a helyi értékek megőrzéséről és a békés együttélésről beszélt. A magyar jövőt a közösség összetartő erejében és a minőségi oktatásban véli kiteljesedni.

Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója friss lelkesedéssel köszöntötte a résztvevőket, és büszkeséggel számolt be az iskola infrastrukturális és közösségi fejleményeiről. Most már biztosan nem fáznak majd a diákok és a tantestület, hiszen a nyár folyamán megújult fűtésrendszer munkálatai a napokban fejeződnek be. A tanulók száma idén 70 fővel növekedett, és az összes diák új tankönyvcsomaggal kezdheti az iskolaévet.

Az évnyitó ünnepséget az iskola ifjúsági kórusának előadása és Kánya Réka szavalata tette színesebbé, a diáktársak pedig lelkes kopogással jutalmazták a produkciókat.

A templomi padokban ülő gyermekek arca még pirospozsgás nyári hangulatot idéz, ám jövő nyárig holnap reggeltől kezdve minden nap megszólal majd az ismerős hang: “Becsengettek!”

Póti Eduárd, a Református Gimnázum igazgatója, Elek Kinga, az iskola aligazgatója, Király Lajos esperes és persze Varga Szilárd, az intézmény új iskolalelkésze gyűlt össze ma délelőtt, hogy a sajtó képviselőinek meséljenek a közel 600 gyermek életét befolyásoló örvendetes hírről.

Mindannyian egyetértettek abban, hogy különleges és fontos esemény ez az intézmény életében, egyben nagy lépés is, hiszen eddig olyan lelkész végezte ezt a feladatot, aki valamelyik gyülekezetben is tevékenykedett az iskolai teendők mellett. Király Lajos kiemelte, azért örül annak, hogy végre teljes vállszélességgel vállalhatja valaki ezt a feladatot, mert úgy gondolja, az iskolalelkész szerepe jóval több annál, mint amit az ember elsőre gondolna.

„Az iskolalelkész magában az iskolában egyfajta transzcendens iránytű, amely az Isten irányába mutat a gyermekeknek. Én már nem hiszek abban, hogy vannak tanárok és tanítók, oktatók és neveltek, hanem úgy gondolom, mindannyian egymástól tanulunk. Varga Szilárd elsősorban barátjuk lesz a diákoknak, abban is áll a feladata, hogy mindennapi ember legyen közöttük. A mai modern világban bármi történik, a diákokban ölt testet elsősorban, ennek első információs hálója pedig a lelkipásztor lehet, aki ott van, ha szükség van rá” – mondta.

Elek Kinga aligazgatónő arról beszélt, egyházi iskola lévén fontos szerepe van a lelkipásztornak. A diákok lelki élete nagyon fontos pillére az iskolának, hiszen nem csak az érettségire, hanem az életre is készíti fel őket az intézmény, ehhez a feladathoz pedig egy lelkész munkája hatalmas segítség.

„A felnőtteknek is szükségük van lelkészekre és pszichológusokra, a gyermekek szempontjából ez még fontosabb. Vannak problémás környezetből származó fiatalok, akik nem mindig tudják elmondani a gondjaikat vagy tudnak gyerekként viselkedni egy családban. Egy osztályfőnök ideje korlátozott, nem mindig tudja a megfelelő lelkitámaszt nyújtani, az iskolalelkész viszont nap mint nap ott lesz, kapcsolatot tart velük, felismeri a problémákat és segít nekik megoldani azokat” – tette hozzá.

Póti Eduárd jogosan tette fel a kérdést, vajon mitől református egy református gimnázium? Miben nyilvánul meg a református szellemiség? Azt mondta, bár összetett kérdésről van szó, annyi biztos, hogy attól különleges egy ilyen intézmény, hogy van iskolalelkésze. Az iskolalelkészek munkája csodálatos, hatalmas eredménye van a mindennapos jelenlétüknek a közösség életében.

„Az előző iskolalelkészek lényegében másodállásban dolgoztak az iskola falai között, és már ők is rengeteg eredményt mutattak fel, de felmerült az igény azzal kapcsolatban, hogy önálló iskolalkésze legyen a gimnáziumnak. Ha valaki odaszánja magát és csodákra képes másodállásban, mit tehet az, aki napi nyolc órában ott van?” – pedzegette a kérdést.

„Nekem van egy álmom…„ – kezdte a bemutatkozást Varga Szilárd. „Akkor, amikor én Refis diák voltam, teljesen más volt a légkör, családias hangulat uralkodott tanárok és diákok között, nem volt egy ilyesfajta ellentét, ami most érzékelhető nevelő és nevelt között. Egyformán munkatársai voltunk egymásnak, egymástól tanultunk, tanárok is tanultak a diákoktól, és a diákok is alkalmazkodtak az adott körülményekhez. Jó lenne, ha a fiatalok olyan programokon vennének részt, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban tudják értékelni környezetüket, ami miatt azt érezhetnék, hogy igenis, az az épület, amelynek nap mint nap a falai között tanulnak, az övék is, az ő felelősségük is, hogy rendben legyen, hiszen hozzájuk is tartozik.”

Elmondta, tisztában van vele, hogy a korcsoportok változatossága miatt teljesen másként kell viszonyulni az egyes gyerekekhez. Másként kell megszólítani a kicsiket is, nagyokat is, ráadásul a tanárokat is ugyanúgy pásztorolni szeretné, hiszen úgy érzi, rajtuk van a legnagyobb nyomás.

„Látom ugyanúgy az ő munkájukat is, és el tudom képzelni azt a stresszt, aminek ők nap mint nap ki vannak téve. Azt szeretném, ha mindenkinek lenne lehetősége arra, hogy le tudjunk ülni egy bibliaóra keretében, hogy erősítsük egymást a munkában és ezáltal otthoni, családi életünkben is, hogy ne lelkisérült emberekként éljünk, és ne lelkisérült gyermekeket, diákokat neveljünk ki” – tette hozzá.

Király Lajos esperes kiegészítésként hozzátette, igenis van igény a lelkészek munkájára. Isten arcát képviselik, rajtuk keresztül látja az elsős, a másodikos, hogy milyen lehet az Isten. Mitől keresztyén egy iskola? Attól, hogy van egy vallásóra? Nem. Attól, hogy járnak a gyerekek istentiszteletre? Nem. Attól keresztyén felekezetű, ha az együttélés mindennapi kultúrájában ez megmutatkozik, és az iskolalelkésznek ez is egy nagy feladata, hogy e szerint végezze a feladatát.

Varga Szilárd egyébként annak idején a Református Gimnáziumban végzett, majd Kolozsváron fejezte be teológiai tanulmányait. Tizenkét év folyamatos szolgálat áll jelenleg mögötte, 2006 óta Józsefházán, mellette részben Aranyosmeggyesen és Józsefháza-hegyen is szolgál. Ez az időszak rengeteg tapasztalattal ruházta fel, a három gyülekezetben különféle nyitottságú és beállítottságú emberekkel találkozott, így azt reméli, könnyen megtalálja majd a közös nevezőt a különböző korosztályú diákokkal is.

Bízunk benne, hogy sikerül megvalósítani az elképzeléseket és egy kiegyensúlyozott lelki közösséget lesznek képesek kiépíteni a hosszú, néha bonyodalmas, de minden bizonnyal sikeres közös munka során.

Az ünnepség a megszokott módon istentisztelettel kezdődött a Láncos templomban, ahol is Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora szólt a diákokhoz. „Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem. Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!” (Zsolt 138. 7-8). Lelki ellenség még a vakációban is lesz, de Isten oltalma, az Ő templomban hangzó Igéje ebben az időszakban is megvéd – mondta.

Utána Póti Eduárd, az intézmény igazgatója is köszöntötte a diákokat, a szülőket, családtagokat. A rokonokhoz indított gondolatok arra vonatkoztak, hogy legyenek büszkék a gyermekeikre, mert szépen dolgoztak az év során. Hozzátette, az a rengeteg jutalomkönyv és oklevél, ami az asztalon sorakozik fel, mind annak a bizonyítéka, hogy megérte a fáradságos munka, van eredmény, van kit megdícsérni és értékelni. Elmondta, reméli, hogy az új tanévben folytatódik a kitartó munka, és hogy a vakáció idején mindenkinek lesz ideje feltöltődni és szeptembertől mosolyogva, újult erővel visszatérni.

Király Lajos szatmári esperes és Erdei Árva István iskolalelkész is kedves szavakat intézett a diákokhoz, majd rövid énekes-verses műsor után következett a diplomák kiosztása.

Az eredményhirdetést Székesfehérváron, a Hetedhét Játékmúzeumban tartották a gyerekek hatalmas örömére. A Szatmárnémeti Református Gimnázium harmadik osztályos tanulója, Hariton Nándor “Kukker, a kis rockzenész” című meséjével hódította meg a zsűri szívét, olyannyira, hogy a harmadik helyezés mellett az alpolgármester asszony különdíját is bezsebelte.

Erdei Brigitta tanítónő szerint érdemes figyelni a pályázatokat, hiszen nagyon sokszor várják határon túli magyarok jelentkezését is. Hozzátette, nagyon sok nemzetközi verseny van, csak hajlamosak vagyunk félretenni ezeket, és csak a sajátunkkal foglalkozni, pedig itt van az eredmény, magáért beszél, bárki láthatja, megéri indulnunk a tehetséges gyerekekkel.

A harmadik helyezés azért is nagyon szép, mert 110 mese közül kellett kiválasztani a döntőbíráknak a legjobbakat, ráadásul minden kategóriában csak egy helyezett volt, nem kapott két gyerek ugyanolyan minősítést. Nándor talán azzal nyerhette meg magának leginkább a zsűri szívét, hogy meséjében ötvözte a modern világot és a hagyományos családi értékeket is a maga vicces, kedves, elragadó módján, hogy az előadó képességéről már ne is beszéljünk.

A történet arról szól, hogy egy kis kakukk egy rigófészekben kel ki, és érzi, nem tartozik teljesen közéjük, ezért felkerekedik, hogy megtalálja a helyét a világban. Útnak indul, hogy felkeresse az övéit, akikkel egy rock koncerten találkozik. A kakukk, miután végigjárta a maga útját, rájön, hogy az igazi családja, akik felnevelték őt, ugyanolyan fontosak, és visszatér hozzájuk.

Ezúton is gratulálunk mind a felkészítőknek, mind a kisfiúnak, hiszen fantasztikus eredményt ért el nemzetközi szinten már ilyen fiatalon.

Hogy miért is különleges a kezdeményezés? Mert két kislány fejéből pattant ki az ötlet, akik olyan lelkesedéssel vetették bele magukat a szervezésbe, hogy a támogató tanárok esetleges kétségeit vagy aggodalmait szinte csettintésre tüntették el. Hogy ki az a két lány, akiket jogosan nevezhetünk ötletgazdának? Zilahi Nóra és Varga Izabella, aki mindketten harmadik osztályos tanulók és már három éve furulyáznak együtt.

A találkozót eredetileg versenynek szervezték volna, de úgy érezték, nagyobb létjogosultsága van egy közvetlenebb és egyben kötetlenebb hangulatú, zenei központú találkozásnak. A hangszerek megismertetése, a közös éneklés és egymás tehetségének bemutatása mellett persze az ismerkedésen is nagy hangsúly van, hiszen a kicsiknek remek lehetőséget jelent egy-egy ilyen program.  Bár az első találkozás a fogadóiskola oktatói szerint lehetett volna még egy kicsit tökéletesebb, örülnek, hogy sikerült útjára indítani egy újabb kezdeményezést, és persze remélik, hogy sikerül majd hagyományt kovácsolni a kezdeti lépésekből.

Hogy hogyan is nézett ki a délelőtti foglalkozás? Nem csak a Refi tehetségei, hanem a mikolai iskola és az Aurel Popp Művészeti Líceum tanulói is megmutathatták tudásukat: volt, aki zongorán, volt, aki hegedűn, volt, aki furulyán tartott rövid bemutatót társainak. A nagyjából délig tartó program utolsó részében a közel 40 összegyűlt gyerek egy szatmári népdalt tanult meg közösen, ezzel is gazdagítva első élményekben gazdag, saját szervezésű programjukat.