A tornaterem a Trónok Harca könyv- és televíziósorozat fantáziavilágává változott. Ezt a témát választották a 11-es szervezők a bál támájául. A falakat az uralkodó házak címerei díszítették, a mennyezetről pedig fekete papírsárkányok függtek, baljósan keringve a közönség fölött.

Az eseményt az iskola igazgatója, Póti Eduárd nyitotta meg. Üdvözölte a tantestületet, a tanulókat és a közönséget, majd a rendezvény esszenciájáról ejtett pár szót. Rítusnak nevezte, mely az iskola életében évtizedes hagyománynak örvend. Miután a gólyák a Láncos templomban tanév elején fogadalmat tesznek, a közösség befogadja őket. Ez a második alkalom pedig a bemutatkozó a refis diáksereg számára. Ahogy az „újoncok” számára ez a bevezető szertartás, a tizenegyedikesek számára az utolsó szertartások egyike, a kivezetési rítus. Az igazgató a Trónok Harca világából a szereplők eszmei kitartását és a maradandó értékek alkotását emelte ki, mint az est vezérfonala, s szorgalmazta, hogy a diákok ne csak az iskolai években, hanem mindvégig kitartsanak ezek mellett.

Kis József, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője a Prédikátor könyve 3. részének 1., 2., és 4. verseivel bíztatta a fiatalokat arra, hogy éljék meg az örömöt, a boldogságot, hiszen ezen csütörtök estén ennek jött el az ideje. Az iskolában nem csak a tanulásnak van helye, hanem az önfeledt pillanatoknak is. A tánc, a zene és a szórakozás világszerte ugyan azt jelenti az idők kezdete óta: az örömet és a jó kedvet. A digitalizált világban az ilyen események ritkák, érdemes ezeket az alkalmakat megbecsülni. Kis József végezetül azt javallta, hogy a boldogságot a fiatalok ne csak a saját életükben, hanem a családjuk és a közösségük életében is kamatoztassák.

Varga Szilárd Csaba, a Református Gimnázium iskolalelkésze hasonlóan kedves üzenettel készült a tanulók számára. Prédikátor könyve 11. részének 9. versével nyitotta a beszédét. Az ige arra buzdítja az ifjúságot, hogy éljék meg örömüket, ne féljenek a boldog pillanatoktól, mert annak van most az ideje. A pozitív érzésekhez azonban negatívat társulni ne engedjenek, nem méltó az a hithű élethez. A legszebb öröm önzetlen, gyűlölet és irigység mentes. Iparkodjanak arra, hogy lelkükben így éljék meg a felemelő, vidám perceket. Erre adott alkalmat a Gólyabál is. Azt kívánta, hogy az ünnepség szóljon az örömről, az ifjúságról és legyen a tinádzserek számára maradandó élmény, melyet meleg szívvel oszthatnak meg másokkal is.

A beszédeket követően kezdetét vette az osztályok bemutatkozója. Mindhárom csapat mintegy negyed órás fellépéssel készült, úgy mutatták be, ki mit tud. A hol humoros, lélegzetelállító, máskor meglepő pillanatokat váltották a megható percek. Az egyéni és a csoportos produkciókból kitűnik, milyen csodás tehetséggel megáldott kilencedik évfolyam kezdte meg a tanulmányait a nagy multú középiskolában. Voltak táncosok, énekesek, zenészek, de akrobata bemutatóval és stand up comedy előadással is érkeztek gyermekek.

A kilencedik A osztály tagjai csoportosan és egyéniben is bemutathatták a műsorukat. A dumaszínházas műsorszám alapozta meg az este vidám hangulatát, az egész nézőtér hahotázásba tört ki a poénrengeteg hatására. A nem kevésbe humoros A teve fohásza című, Romhányi József vers is felszólalt páros előadásban, ezt követően népi ruhába öltözött diákok citera- és énekszóval kápráztattak el mindenkit. Az akrobatikus elemekkel tűzdelt bemutatót a Republic zenekar 67-es út című szerzeménye és egy népdal modern feldolgozása követte gitárral és cahonnal kísérve. Az első osztálybemutató záró akkordjaként szatmári néptáncokat jártak a tanulók népviseletbe öltözve, pörögve fordulva a csípős ritmusra. A bíztatás és a tapsvihar nem maradt el a végén.

A kilencedik B csapata valami egészen mással készült. Az egész osztály egy testületként állt a színpadra és saját szerzeményű rap produkcióban mutatkoztak be a plénum előtt. A tizenévesek kreativitásának kiváló példája volt a dalszöveg, mely a ritmus követése mellett véges végig rímelt is – fő attrakciója a nebulók egyéni egy-egy versszakos szövegei voltak. A rájuk legjobban jellemző tulajdonságokat rímbe szedve tudhatta meg a közösség. A rap szám után énektudásukat is megcsillogtatták. Bátran kijelenthető, hogy ők a legszebben és legtisztábban csengő osztály a három csoport közül. Éneküket elsöprő siker koronázta.

A kilencedik D osztály egy kis színdarabbal örvendeztette meg a nézőket, mely humorosan kiforgatott tanórákat mutatott be, a „rossz diák” szemszögéből, valamint a „tanórák közti szünetben” táncos bohócságokkal fakasztották mosolyra a több száz nézőt. Vicces parádét a lányok külön és a fiúk is előadtak, saját elképzelés és koreográfia alapján készültek fel ezekre. Ezek alapjául mostanában divatos, komédiába hajló diszkó dalokat választottak, hogy buli kedv kerekedhessen – és ne csak a színpadon. Az énekes performansz itt sem maradt ki, az iskolások igazán bátrak voltak, büszkén zengett a népdal a csütörtök esti vigasságon. A D-seknek is ugyan úgy örült az iskola apraja és nagyja, hosszan tapsolták őket.

Az estébe hajló rendezvény második felében a bálkirály és királynő választásé volt a főszerep. Az egyéni jelöltek bemutatkozója után következtek a trónért és a koronáért vívott harc próbatételei. Ezeket a 11. osztályosok állították össze, ahogyan az egész rendezvény megszervezéséért is ők feleltek. Kitartó és precíz munkájukat dicséret illeti, mert külső segítség nélkül az alapoktól kezdve ők szerveztek meg ezt a flottul működő négy és fél órás, több mint száz főt megmozgató eseményt.

A király és a királynő kiválásztására szakmai zsűrit kértek fel a szervezők. A zsűriben Póti Eduárd, Danku Júlia, Sopoian Renata-Réka, Székely Tünde és Varga Szilárd Csaba öltötték magukra a döntéshozók szerepét. Meg is gyűlt a bajuk, annyira ügyesek voltak az indulók.

Az első próbatétel a “harcmezőn” a jelöltek számára a regényekben szereplő uralkodó házak címereinek felismerése és a jelmondatuk kitalálása volt. Ez nem nem sikerült mindenkinek. A második akadály egy activity játék volt. A fiúk rajzoltak, a lányok kitalálták (vagy nem), aztán a lányok mutogattak el kifejezéseket, de a srácok közül sem járt mindenki sikerrel. A nem túl mesterművi rajzokon és a mímelésen nem csak a diákok, hanem a nézőtér is szórakozott, együtt játszott a közösség. A feladatok nehezek voltak és a lámpaláz sem könnyítette meg a dolgukat.

Harmadik próbaként a tánctudásukat és a ritmusérzéküket vethették latba a versengők. Két csoportra osztva álltak a feladat elé, mely a következő volt: táncolni a véletlenszerűen váltakozó zenei stílusú dallamokra. A vidámság nagyobb volt, mint a táncelőadói performansz értéke, de ez is volt a feladat. Mindenki nyertes, aki jól szórakozik. Ezt követően a negyedik, és egyben utolsó tusa a kvíz volt. Nem bizonyult elegendőnek a filmsorozat ismerete, ide a könyvbeli történetekben való alapos jártasság szükségeltetett. Voltak, akik a válaszokat a kisujjukból rázták ki. Embertpróbáló volt, az biztos.

Meglepetés produkció gyanánt az indulók párba szegődve keringő bemutatót tartottak a Trónok Harca jól ismert főcímdalára. A zsűri ez után vonult el, hogy döntését megvitassa. A szünetben az iskola növendékei énekes műsorral szórakoztatták a jelenlévőket.

A zsűri bevonulását nagy izgalom követte. A bemondók húzták-halasztották az eredmények kikiáltását, a diákok idegei pattanásig feszültek. Ahogy a nevek kiderültek, üdvrivalgásba, üdvözlő kiáltásokba és lelkes bíztatásba váltott át a terem hangulata.

A helyezettek:
Első helyezettek: Schüttler Klaudia, Szabó Dávid Bence
Második helyezettek: Kanalas Johanna, Katócz Sebastian
Harmadikak: Kaitar Dóra, Haiduc Denis Máté

A Református Gimnázium tantesülete és a diáksereg együtt szórakoztak és örültek a csütörtöki eseményen, építve ezzel az iskola összetartó közösségét. A gólyák már nem újoncok többé, a refis csapat teljes jogú tagjaivá lettek.