Póti Eduárd, a Református Gimnázum igazgatója, Elek Kinga, az iskola aligazgatója, Király Lajos esperes és persze Varga Szilárd, az intézmény új iskolalelkésze gyűlt össze ma délelőtt, hogy a sajtó képviselőinek meséljenek a közel 600 gyermek életét befolyásoló örvendetes hírről.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy különleges és fontos esemény ez az intézmény életében, egyben nagy lépés is, hiszen eddig olyan lelkész végezte ezt a feladatot, aki valamelyik gyülekezetben is tevékenykedett az iskolai teendők mellett. Király Lajos kiemelte, azért örül annak, hogy végre teljes vállszélességgel vállalhatja valaki ezt a feladatot, mert úgy gondolja, az iskolalelkész szerepe jóval több annál, mint amit az ember elsőre gondolna.
„Az iskolalelkész magában az iskolában egyfajta transzcendens iránytű, amely az Isten irányába mutat a gyermekeknek. Én már nem hiszek abban, hogy vannak tanárok és tanítók, oktatók és neveltek, hanem úgy gondolom, mindannyian egymástól tanulunk. Varga Szilárd elsősorban barátjuk lesz a diákoknak, abban is áll a feladata, hogy mindennapi ember legyen közöttük. A mai modern világban bármi történik, a diákokban ölt testet elsősorban, ennek első információs hálója pedig a lelkipásztor lehet, aki ott van, ha szükség van rá” – mondta.
Elek Kinga aligazgatónő arról beszélt, egyházi iskola lévén fontos szerepe van a lelkipásztornak. A diákok lelki élete nagyon fontos pillére az iskolának, hiszen nem csak az érettségire, hanem az életre is készíti fel őket az intézmény, ehhez a feladathoz pedig egy lelkész munkája hatalmas segítség.
„A felnőtteknek is szükségük van lelkészekre és pszichológusokra, a gyermekek szempontjából ez még fontosabb. Vannak problémás környezetből származó fiatalok, akik nem mindig tudják elmondani a gondjaikat vagy tudnak gyerekként viselkedni egy családban. Egy osztályfőnök ideje korlátozott, nem mindig tudja a megfelelő lelkitámaszt nyújtani, az iskolalelkész viszont nap mint nap ott lesz, kapcsolatot tart velük, felismeri a problémákat és segít nekik megoldani azokat” – tette hozzá.
Póti Eduárd jogosan tette fel a kérdést, vajon mitől református egy református gimnázium? Miben nyilvánul meg a református szellemiség? Azt mondta, bár összetett kérdésről van szó, annyi biztos, hogy attól különleges egy ilyen intézmény, hogy van iskolalelkésze. Az iskolalelkészek munkája csodálatos, hatalmas eredménye van a mindennapos jelenlétüknek a közösség életében.
„Az előző iskolalelkészek lényegében másodállásban dolgoztak az iskola falai között, és már ők is rengeteg eredményt mutattak fel, de felmerült az igény azzal kapcsolatban, hogy önálló iskolalkésze legyen a gimnáziumnak. Ha valaki odaszánja magát és csodákra képes másodállásban, mit tehet az, aki napi nyolc órában ott van?” – pedzegette a kérdést.
„Nekem van egy álmom…„ – kezdte a bemutatkozást Varga Szilárd. „Akkor, amikor én Refis diák voltam, teljesen más volt a légkör, családias hangulat uralkodott tanárok és diákok között, nem volt egy ilyesfajta ellentét, ami most érzékelhető nevelő és nevelt között. Egyformán munkatársai voltunk egymásnak, egymástól tanultunk, tanárok is tanultak a diákoktól, és a diákok is alkalmazkodtak az adott körülményekhez. Jó lenne, ha a fiatalok olyan programokon vennének részt, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban tudják értékelni környezetüket, ami miatt azt érezhetnék, hogy igenis, az az épület, amelynek nap mint nap a falai között tanulnak, az övék is, az ő felelősségük is, hogy rendben legyen, hiszen hozzájuk is tartozik.”
Elmondta, tisztában van vele, hogy a korcsoportok változatossága miatt teljesen másként kell viszonyulni az egyes gyerekekhez. Másként kell megszólítani a kicsiket is, nagyokat is, ráadásul a tanárokat is ugyanúgy pásztorolni szeretné, hiszen úgy érzi, rajtuk van a legnagyobb nyomás.
„Látom ugyanúgy az ő munkájukat is, és el tudom képzelni azt a stresszt, aminek ők nap mint nap ki vannak téve. Azt szeretném, ha mindenkinek lenne lehetősége arra, hogy le tudjunk ülni egy bibliaóra keretében, hogy erősítsük egymást a munkában és ezáltal otthoni, családi életünkben is, hogy ne lelkisérült emberekként éljünk, és ne lelkisérült gyermekeket, diákokat neveljünk ki” – tette hozzá.
Király Lajos esperes kiegészítésként hozzátette, igenis van igény a lelkészek munkájára. Isten arcát képviselik, rajtuk keresztül látja az elsős, a másodikos, hogy milyen lehet az Isten. Mitől keresztyén egy iskola? Attól, hogy van egy vallásóra? Nem. Attól, hogy járnak a gyerekek istentiszteletre? Nem. Attól keresztyén felekezetű, ha az együttélés mindennapi kultúrájában ez megmutatkozik, és az iskolalelkésznek ez is egy nagy feladata, hogy e szerint végezze a feladatát.
Varga Szilárd egyébként annak idején a Református Gimnáziumban végzett, majd Kolozsváron fejezte be teológiai tanulmányait. Tizenkét év folyamatos szolgálat áll jelenleg mögötte, 2006 óta Józsefházán, mellette részben Aranyosmeggyesen és Józsefháza-hegyen is szolgál. Ez az időszak rengeteg tapasztalattal ruházta fel, a három gyülekezetben különféle nyitottságú és beállítottságú emberekkel találkozott, így azt reméli, könnyen megtalálja majd a közös nevezőt a különböző korosztályú diákokkal is.
Bízunk benne, hogy sikerül megvalósítani az elképzeléseket és egy kiegyensúlyozott lelki közösséget lesznek képesek kiépíteni a hosszú, néha bonyodalmas, de minden bizonnyal sikeres közös munka során.
