Példabeszédének vezérgondolata a munka és a tanulás iránti odaadásról és szorgalomról szólt. “Ne tántorodj meg, ha az oroszlánok ordítanak!” – szólt a bátorítás. Nem könnyű nehézségek közepedte csak a célra figyelni és alázattal munkálkodni, de hittel felvértezve könnyebb az út. Álhatatosan és eltökélten, csak egymás segítségével épülhet a jövő, így szólt a gimnázium tiszteletese.

A résztvevők között köszöntötték Magyar Lóránd parlamenti képviselőt is, aki a helyi értékek megőrzéséről és a békés együttélésről beszélt. A magyar jövőt a közösség összetartő erejében és a minőségi oktatásban véli kiteljesedni.

Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója friss lelkesedéssel köszöntötte a résztvevőket, és büszkeséggel számolt be az iskola infrastrukturális és közösségi fejleményeiről. Most már biztosan nem fáznak majd a diákok és a tantestület, hiszen a nyár folyamán megújult fűtésrendszer munkálatai a napokban fejeződnek be. A tanulók száma idén 70 fővel növekedett, és az összes diák új tankönyvcsomaggal kezdheti az iskolaévet.

Az évnyitó ünnepséget az iskola ifjúsági kórusának előadása és Kánya Réka szavalata tette színesebbé, a diáktársak pedig lelkes kopogással jutalmazták a produkciókat.

A templomi padokban ülő gyermekek arca még pirospozsgás nyári hangulatot idéz, ám jövő nyárig holnap reggeltől kezdve minden nap megszólal majd az ismerős hang: “Becsengettek!”

Póti Eduárd, a Református Gimnázum igazgatója, Elek Kinga, az iskola aligazgatója, Király Lajos esperes és persze Varga Szilárd, az intézmény új iskolalelkésze gyűlt össze ma délelőtt, hogy a sajtó képviselőinek meséljenek a közel 600 gyermek életét befolyásoló örvendetes hírről.

Mindannyian egyetértettek abban, hogy különleges és fontos esemény ez az intézmény életében, egyben nagy lépés is, hiszen eddig olyan lelkész végezte ezt a feladatot, aki valamelyik gyülekezetben is tevékenykedett az iskolai teendők mellett. Király Lajos kiemelte, azért örül annak, hogy végre teljes vállszélességgel vállalhatja valaki ezt a feladatot, mert úgy gondolja, az iskolalelkész szerepe jóval több annál, mint amit az ember elsőre gondolna.

„Az iskolalelkész magában az iskolában egyfajta transzcendens iránytű, amely az Isten irányába mutat a gyermekeknek. Én már nem hiszek abban, hogy vannak tanárok és tanítók, oktatók és neveltek, hanem úgy gondolom, mindannyian egymástól tanulunk. Varga Szilárd elsősorban barátjuk lesz a diákoknak, abban is áll a feladata, hogy mindennapi ember legyen közöttük. A mai modern világban bármi történik, a diákokban ölt testet elsősorban, ennek első információs hálója pedig a lelkipásztor lehet, aki ott van, ha szükség van rá” – mondta.

Elek Kinga aligazgatónő arról beszélt, egyházi iskola lévén fontos szerepe van a lelkipásztornak. A diákok lelki élete nagyon fontos pillére az iskolának, hiszen nem csak az érettségire, hanem az életre is készíti fel őket az intézmény, ehhez a feladathoz pedig egy lelkész munkája hatalmas segítség.

„A felnőtteknek is szükségük van lelkészekre és pszichológusokra, a gyermekek szempontjából ez még fontosabb. Vannak problémás környezetből származó fiatalok, akik nem mindig tudják elmondani a gondjaikat vagy tudnak gyerekként viselkedni egy családban. Egy osztályfőnök ideje korlátozott, nem mindig tudja a megfelelő lelkitámaszt nyújtani, az iskolalelkész viszont nap mint nap ott lesz, kapcsolatot tart velük, felismeri a problémákat és segít nekik megoldani azokat” – tette hozzá.

Póti Eduárd jogosan tette fel a kérdést, vajon mitől református egy református gimnázium? Miben nyilvánul meg a református szellemiség? Azt mondta, bár összetett kérdésről van szó, annyi biztos, hogy attól különleges egy ilyen intézmény, hogy van iskolalelkésze. Az iskolalelkészek munkája csodálatos, hatalmas eredménye van a mindennapos jelenlétüknek a közösség életében.

„Az előző iskolalelkészek lényegében másodállásban dolgoztak az iskola falai között, és már ők is rengeteg eredményt mutattak fel, de felmerült az igény azzal kapcsolatban, hogy önálló iskolalkésze legyen a gimnáziumnak. Ha valaki odaszánja magát és csodákra képes másodállásban, mit tehet az, aki napi nyolc órában ott van?” – pedzegette a kérdést.

„Nekem van egy álmom…„ – kezdte a bemutatkozást Varga Szilárd. „Akkor, amikor én Refis diák voltam, teljesen más volt a légkör, családias hangulat uralkodott tanárok és diákok között, nem volt egy ilyesfajta ellentét, ami most érzékelhető nevelő és nevelt között. Egyformán munkatársai voltunk egymásnak, egymástól tanultunk, tanárok is tanultak a diákoktól, és a diákok is alkalmazkodtak az adott körülményekhez. Jó lenne, ha a fiatalok olyan programokon vennének részt, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban tudják értékelni környezetüket, ami miatt azt érezhetnék, hogy igenis, az az épület, amelynek nap mint nap a falai között tanulnak, az övék is, az ő felelősségük is, hogy rendben legyen, hiszen hozzájuk is tartozik.”

Elmondta, tisztában van vele, hogy a korcsoportok változatossága miatt teljesen másként kell viszonyulni az egyes gyerekekhez. Másként kell megszólítani a kicsiket is, nagyokat is, ráadásul a tanárokat is ugyanúgy pásztorolni szeretné, hiszen úgy érzi, rajtuk van a legnagyobb nyomás.

„Látom ugyanúgy az ő munkájukat is, és el tudom képzelni azt a stresszt, aminek ők nap mint nap ki vannak téve. Azt szeretném, ha mindenkinek lenne lehetősége arra, hogy le tudjunk ülni egy bibliaóra keretében, hogy erősítsük egymást a munkában és ezáltal otthoni, családi életünkben is, hogy ne lelkisérült emberekként éljünk, és ne lelkisérült gyermekeket, diákokat neveljünk ki” – tette hozzá.

Király Lajos esperes kiegészítésként hozzátette, igenis van igény a lelkészek munkájára. Isten arcát képviselik, rajtuk keresztül látja az elsős, a másodikos, hogy milyen lehet az Isten. Mitől keresztyén egy iskola? Attól, hogy van egy vallásóra? Nem. Attól, hogy járnak a gyerekek istentiszteletre? Nem. Attól keresztyén felekezetű, ha az együttélés mindennapi kultúrájában ez megmutatkozik, és az iskolalelkésznek ez is egy nagy feladata, hogy e szerint végezze a feladatát.

Varga Szilárd egyébként annak idején a Református Gimnáziumban végzett, majd Kolozsváron fejezte be teológiai tanulmányait. Tizenkét év folyamatos szolgálat áll jelenleg mögötte, 2006 óta Józsefházán, mellette részben Aranyosmeggyesen és Józsefháza-hegyen is szolgál. Ez az időszak rengeteg tapasztalattal ruházta fel, a három gyülekezetben különféle nyitottságú és beállítottságú emberekkel találkozott, így azt reméli, könnyen megtalálja majd a közös nevezőt a különböző korosztályú diákokkal is.

Bízunk benne, hogy sikerül megvalósítani az elképzeléseket és egy kiegyensúlyozott lelki közösséget lesznek képesek kiépíteni a hosszú, néha bonyodalmas, de minden bizonnyal sikeres közös munka során.

Az ünnepség a megszokott módon istentisztelettel kezdődött a Láncos templomban, ahol is Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora szólt a diákokhoz. „Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem. Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!” (Zsolt 138. 7-8). Lelki ellenség még a vakációban is lesz, de Isten oltalma, az Ő templomban hangzó Igéje ebben az időszakban is megvéd – mondta.

Utána Póti Eduárd, az intézmény igazgatója is köszöntötte a diákokat, a szülőket, családtagokat. A rokonokhoz indított gondolatok arra vonatkoztak, hogy legyenek büszkék a gyermekeikre, mert szépen dolgoztak az év során. Hozzátette, az a rengeteg jutalomkönyv és oklevél, ami az asztalon sorakozik fel, mind annak a bizonyítéka, hogy megérte a fáradságos munka, van eredmény, van kit megdícsérni és értékelni. Elmondta, reméli, hogy az új tanévben folytatódik a kitartó munka, és hogy a vakáció idején mindenkinek lesz ideje feltöltődni és szeptembertől mosolyogva, újult erővel visszatérni.

Király Lajos szatmári esperes és Erdei Árva István iskolalelkész is kedves szavakat intézett a diákokhoz, majd rövid énekes-verses műsor után következett a diplomák kiosztása.

Az eredményhirdetést Székesfehérváron, a Hetedhét Játékmúzeumban tartották a gyerekek hatalmas örömére. A Szatmárnémeti Református Gimnázium harmadik osztályos tanulója, Hariton Nándor “Kukker, a kis rockzenész” című meséjével hódította meg a zsűri szívét, olyannyira, hogy a harmadik helyezés mellett az alpolgármester asszony különdíját is bezsebelte.

Erdei Brigitta tanítónő szerint érdemes figyelni a pályázatokat, hiszen nagyon sokszor várják határon túli magyarok jelentkezését is. Hozzátette, nagyon sok nemzetközi verseny van, csak hajlamosak vagyunk félretenni ezeket, és csak a sajátunkkal foglalkozni, pedig itt van az eredmény, magáért beszél, bárki láthatja, megéri indulnunk a tehetséges gyerekekkel.

A harmadik helyezés azért is nagyon szép, mert 110 mese közül kellett kiválasztani a döntőbíráknak a legjobbakat, ráadásul minden kategóriában csak egy helyezett volt, nem kapott két gyerek ugyanolyan minősítést. Nándor talán azzal nyerhette meg magának leginkább a zsűri szívét, hogy meséjében ötvözte a modern világot és a hagyományos családi értékeket is a maga vicces, kedves, elragadó módján, hogy az előadó képességéről már ne is beszéljünk.

A történet arról szól, hogy egy kis kakukk egy rigófészekben kel ki, és érzi, nem tartozik teljesen közéjük, ezért felkerekedik, hogy megtalálja a helyét a világban. Útnak indul, hogy felkeresse az övéit, akikkel egy rock koncerten találkozik. A kakukk, miután végigjárta a maga útját, rájön, hogy az igazi családja, akik felnevelték őt, ugyanolyan fontosak, és visszatér hozzájuk.

Ezúton is gratulálunk mind a felkészítőknek, mind a kisfiúnak, hiszen fantasztikus eredményt ért el nemzetközi szinten már ilyen fiatalon.

Hogy miért is különleges a kezdeményezés? Mert két kislány fejéből pattant ki az ötlet, akik olyan lelkesedéssel vetették bele magukat a szervezésbe, hogy a támogató tanárok esetleges kétségeit vagy aggodalmait szinte csettintésre tüntették el. Hogy ki az a két lány, akiket jogosan nevezhetünk ötletgazdának? Zilahi Nóra és Varga Izabella, aki mindketten harmadik osztályos tanulók és már három éve furulyáznak együtt.

A találkozót eredetileg versenynek szervezték volna, de úgy érezték, nagyobb létjogosultsága van egy közvetlenebb és egyben kötetlenebb hangulatú, zenei központú találkozásnak. A hangszerek megismertetése, a közös éneklés és egymás tehetségének bemutatása mellett persze az ismerkedésen is nagy hangsúly van, hiszen a kicsiknek remek lehetőséget jelent egy-egy ilyen program.  Bár az első találkozás a fogadóiskola oktatói szerint lehetett volna még egy kicsit tökéletesebb, örülnek, hogy sikerült útjára indítani egy újabb kezdeményezést, és persze remélik, hogy sikerül majd hagyományt kovácsolni a kezdeti lépésekből.

Hogy hogyan is nézett ki a délelőtti foglalkozás? Nem csak a Refi tehetségei, hanem a mikolai iskola és az Aurel Popp Művészeti Líceum tanulói is megmutathatták tudásukat: volt, aki zongorán, volt, aki hegedűn, volt, aki furulyán tartott rövid bemutatót társainak. A nagyjából délig tartó program utolsó részében a közel 40 összegyűlt gyerek egy szatmári népdalt tanult meg közösen, ezzel is gazdagítva első élményekben gazdag, saját szervezésű programjukat.

A diákok búcsúztatója az iskolában már megszokott módon istentisztelettel kezdődött. Elsőként Nt. Gellén Sándor, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese köszöntötte a ballagókat, majd Király Lajos, a Szatmárnémeti Református Egyházmegye esperese vette magához a szót, aki köszöntőjében a Krisztusban való gazdagodásról szólt. Tolnai István nagykárolyi esperes a józsuéi biztatással bátorított: „csak légy erős és bátor!”. Nagy Sándor lelei lelkész, volt nagykárolyi esperes az élet farkasaira figyelmeztette a diákokat.

Kallós Zoltán helyettes főtanfelügyelő beszédében arra törekedett, hogy hangsúlyozza, nem feltétlenül az érettségin elért eredmények azok, amelyek sikeressé tehetik az embereket az életben. A fontos az, hogy a társadalom hasznos tagjai legyünk, olyanok, akikre büszkék lehetünk. Hozzátette, a Református Gimnázium egy nagy múltú, és remélhetőleg nagy jövőjű iskola, amelynek a végzősei épp a szemünk láttára válnak felnőtté.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő a jelenlévők köszöntése után arról beszélt, hogy mind a szülők, mind a tanárok, mind a diákok megtettek mindent annak érdekében, hogy a végzősök sikeresen vegyék a vizsgákat és az előttük álló akadályokat.

Természetesen a Református Gimnázium igazgatója, Póti Eduárd is készült a ballagó diákoknak egy jó adag útravalóval. Azzal, hogy végetérnek a középiskolai évek, lezárul egy időszak, lezajlanak az érettségi vizsgák, a fiatalok elindulnak, hogy megvalósítsák önmagukat, megtalálják a helyüket az életben. Egy izgalmas, határtalan lehetőségekkel kecsegteő utazáshoz hasonlította a folyamatot. Azt mondta, ez az utazás ott kezdődik, hogy valaki át meri lépni a küszöböt, mer kockáztatni, ki mer lépni a biztonságot jelentő dolgok szorításából és úgy mer útnak indulni.

„Az utazás ott kezdődik, hogy az ember át meri lépni a küszöböt. Sokan utaznak úgy egy életen keresztül, hogy nem merik átlépni az életük küszöbét. Én arra bátorítalak benneteket, hogy merjétek megtenni ezt az utazás kezdete előtt (…). Az utazás végén, amikor hazatértek és újra a saját ágyatokban alszotok majd, nézzétek meg, milyen ember lett belőletek, az fog számítani igazán” – fejtette tovább a gondolatot.

A Refi búcsúzó diákjai az utolsó hetekben folyamatosan kaptak a bátorításból, a lelkesítésből. Amit tanárként, nevelőként, támogató barátként az intézmény dolgozói átadhattak a fiataloknak, azt megtették. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ballagók lelkileg megerősítve egy olyan közösségből indulnak tovább, amelyre szeretettel gondolnak majd vissza és képesek lesznek olyan emberként élni, hogy az egykori közösségük és persze városunk is büszke legyen majd rájuk.

Az igazgató bátorsággal, mosolygó arccal megtett első lépéseket kívánt a három osztály valamennyi diákjának, majd átadta a szót az osztályfőnököknek, hogy átadhassák a tanulmányi eredményekért és egyéb tevékenységeken való részvételért járó okleveleket, díjakat és ajándékokat.

A XII. A osztály legeredményesebb tanulója, aki iskolai szinten is a legjobbnak bizonyult, Nagy Nikoletta lett. Utána sorban három diák is következett a második helyen, köztük Csúcs Brigitta, Kürti Kriszta és Muresan Karola, harmadik legjobban pedig Bokor Rebeka teljesített. A XII. B első tanulója Simon Erika lett, másodikként Kállai Anna Lídia és Tzompa Ildikó örülhetett. A harmadik legjobb eredményt Zai Noémi vívta ki magának. A XII. C első tanulója Katona Réka, második György Dóra lett, harmadik legeredményesebb tanulóként pedig Haidu Szilviának gratulálhattak.