Az ünnepség a megszokott módon istentisztelettel kezdődött a Láncos templomban, ahol is Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora szólt a diákokhoz. „Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem. Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!” (Zsolt 138. 7-8). Lelki ellenség még a vakációban is lesz, de Isten oltalma, az Ő templomban hangzó Igéje ebben az időszakban is megvéd – mondta.

Utána Póti Eduárd, az intézmény igazgatója is köszöntötte a diákokat, a szülőket, családtagokat. A rokonokhoz indított gondolatok arra vonatkoztak, hogy legyenek büszkék a gyermekeikre, mert szépen dolgoztak az év során. Hozzátette, az a rengeteg jutalomkönyv és oklevél, ami az asztalon sorakozik fel, mind annak a bizonyítéka, hogy megérte a fáradságos munka, van eredmény, van kit megdícsérni és értékelni. Elmondta, reméli, hogy az új tanévben folytatódik a kitartó munka, és hogy a vakáció idején mindenkinek lesz ideje feltöltődni és szeptembertől mosolyogva, újult erővel visszatérni.

Király Lajos szatmári esperes és Erdei Árva István iskolalelkész is kedves szavakat intézett a diákokhoz, majd rövid énekes-verses műsor után következett a diplomák kiosztása.

Az eredményhirdetést Székesfehérváron, a Hetedhét Játékmúzeumban tartották a gyerekek hatalmas örömére. A Szatmárnémeti Református Gimnázium harmadik osztályos tanulója, Hariton Nándor “Kukker, a kis rockzenész” című meséjével hódította meg a zsűri szívét, olyannyira, hogy a harmadik helyezés mellett az alpolgármester asszony különdíját is bezsebelte.

Erdei Brigitta tanítónő szerint érdemes figyelni a pályázatokat, hiszen nagyon sokszor várják határon túli magyarok jelentkezését is. Hozzátette, nagyon sok nemzetközi verseny van, csak hajlamosak vagyunk félretenni ezeket, és csak a sajátunkkal foglalkozni, pedig itt van az eredmény, magáért beszél, bárki láthatja, megéri indulnunk a tehetséges gyerekekkel.

A harmadik helyezés azért is nagyon szép, mert 110 mese közül kellett kiválasztani a döntőbíráknak a legjobbakat, ráadásul minden kategóriában csak egy helyezett volt, nem kapott két gyerek ugyanolyan minősítést. Nándor talán azzal nyerhette meg magának leginkább a zsűri szívét, hogy meséjében ötvözte a modern világot és a hagyományos családi értékeket is a maga vicces, kedves, elragadó módján, hogy az előadó képességéről már ne is beszéljünk.

A történet arról szól, hogy egy kis kakukk egy rigófészekben kel ki, és érzi, nem tartozik teljesen közéjük, ezért felkerekedik, hogy megtalálja a helyét a világban. Útnak indul, hogy felkeresse az övéit, akikkel egy rock koncerten találkozik. A kakukk, miután végigjárta a maga útját, rájön, hogy az igazi családja, akik felnevelték őt, ugyanolyan fontosak, és visszatér hozzájuk.

Ezúton is gratulálunk mind a felkészítőknek, mind a kisfiúnak, hiszen fantasztikus eredményt ért el nemzetközi szinten már ilyen fiatalon.

Hogy miért is különleges a kezdeményezés? Mert két kislány fejéből pattant ki az ötlet, akik olyan lelkesedéssel vetették bele magukat a szervezésbe, hogy a támogató tanárok esetleges kétségeit vagy aggodalmait szinte csettintésre tüntették el. Hogy ki az a két lány, akiket jogosan nevezhetünk ötletgazdának? Zilahi Nóra és Varga Izabella, aki mindketten harmadik osztályos tanulók és már három éve furulyáznak együtt.

A találkozót eredetileg versenynek szervezték volna, de úgy érezték, nagyobb létjogosultsága van egy közvetlenebb és egyben kötetlenebb hangulatú, zenei központú találkozásnak. A hangszerek megismertetése, a közös éneklés és egymás tehetségének bemutatása mellett persze az ismerkedésen is nagy hangsúly van, hiszen a kicsiknek remek lehetőséget jelent egy-egy ilyen program.  Bár az első találkozás a fogadóiskola oktatói szerint lehetett volna még egy kicsit tökéletesebb, örülnek, hogy sikerült útjára indítani egy újabb kezdeményezést, és persze remélik, hogy sikerül majd hagyományt kovácsolni a kezdeti lépésekből.

Hogy hogyan is nézett ki a délelőtti foglalkozás? Nem csak a Refi tehetségei, hanem a mikolai iskola és az Aurel Popp Művészeti Líceum tanulói is megmutathatták tudásukat: volt, aki zongorán, volt, aki hegedűn, volt, aki furulyán tartott rövid bemutatót társainak. A nagyjából délig tartó program utolsó részében a közel 40 összegyűlt gyerek egy szatmári népdalt tanult meg közösen, ezzel is gazdagítva első élményekben gazdag, saját szervezésű programjukat.

A diákok búcsúztatója az iskolában már megszokott módon istentisztelettel kezdődött. Elsőként Nt. Gellén Sándor, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese köszöntötte a ballagókat, majd Király Lajos, a Szatmárnémeti Református Egyházmegye esperese vette magához a szót, aki köszöntőjében a Krisztusban való gazdagodásról szólt. Tolnai István nagykárolyi esperes a józsuéi biztatással bátorított: „csak légy erős és bátor!”. Nagy Sándor lelei lelkész, volt nagykárolyi esperes az élet farkasaira figyelmeztette a diákokat.

Kallós Zoltán helyettes főtanfelügyelő beszédében arra törekedett, hogy hangsúlyozza, nem feltétlenül az érettségin elért eredmények azok, amelyek sikeressé tehetik az embereket az életben. A fontos az, hogy a társadalom hasznos tagjai legyünk, olyanok, akikre büszkék lehetünk. Hozzátette, a Református Gimnázium egy nagy múltú, és remélhetőleg nagy jövőjű iskola, amelynek a végzősei épp a szemünk láttára válnak felnőtté.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő a jelenlévők köszöntése után arról beszélt, hogy mind a szülők, mind a tanárok, mind a diákok megtettek mindent annak érdekében, hogy a végzősök sikeresen vegyék a vizsgákat és az előttük álló akadályokat.

Természetesen a Református Gimnázium igazgatója, Póti Eduárd is készült a ballagó diákoknak egy jó adag útravalóval. Azzal, hogy végetérnek a középiskolai évek, lezárul egy időszak, lezajlanak az érettségi vizsgák, a fiatalok elindulnak, hogy megvalósítsák önmagukat, megtalálják a helyüket az életben. Egy izgalmas, határtalan lehetőségekkel kecsegteő utazáshoz hasonlította a folyamatot. Azt mondta, ez az utazás ott kezdődik, hogy valaki át meri lépni a küszöböt, mer kockáztatni, ki mer lépni a biztonságot jelentő dolgok szorításából és úgy mer útnak indulni.

„Az utazás ott kezdődik, hogy az ember át meri lépni a küszöböt. Sokan utaznak úgy egy életen keresztül, hogy nem merik átlépni az életük küszöbét. Én arra bátorítalak benneteket, hogy merjétek megtenni ezt az utazás kezdete előtt (…). Az utazás végén, amikor hazatértek és újra a saját ágyatokban alszotok majd, nézzétek meg, milyen ember lett belőletek, az fog számítani igazán” – fejtette tovább a gondolatot.

A Refi búcsúzó diákjai az utolsó hetekben folyamatosan kaptak a bátorításból, a lelkesítésből. Amit tanárként, nevelőként, támogató barátként az intézmény dolgozói átadhattak a fiataloknak, azt megtették. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ballagók lelkileg megerősítve egy olyan közösségből indulnak tovább, amelyre szeretettel gondolnak majd vissza és képesek lesznek olyan emberként élni, hogy az egykori közösségük és persze városunk is büszke legyen majd rájuk.

Az igazgató bátorsággal, mosolygó arccal megtett első lépéseket kívánt a három osztály valamennyi diákjának, majd átadta a szót az osztályfőnököknek, hogy átadhassák a tanulmányi eredményekért és egyéb tevékenységeken való részvételért járó okleveleket, díjakat és ajándékokat.

A XII. A osztály legeredményesebb tanulója, aki iskolai szinten is a legjobbnak bizonyult, Nagy Nikoletta lett. Utána sorban három diák is következett a második helyen, köztük Csúcs Brigitta, Kürti Kriszta és Muresan Karola, harmadik legjobban pedig Bokor Rebeka teljesített. A XII. B első tanulója Simon Erika lett, másodikként Kállai Anna Lídia és Tzompa Ildikó örülhetett. A harmadik legjobb eredményt Zai Noémi vívta ki magának. A XII. C első tanulója Katona Réka, második György Dóra lett, harmadik legeredményesebb tanulóként pedig Haidu Szilviának gratulálhattak.