A pandémia sok közös eseménytől fosztotta meg a Refis diákokat is. Elmaradt az ötödikesek “picúravató” ünnepsége, az “Iskola másként” hete, a sok színes program a Reformáció emlékünnepén, a szalagtűző és sorolhatnánk.
Talán leginkább a ballagási ünnepség és a várva várt bankett “megtiltása” volt a legfájóbb pont. Az elmúlt években ballagók életéből kimaradt annak az örvendetes alkalomnak a megünneplése, hogy elérkezett egy iskolai szakasznak a vége és ugyanakkor egy újnak a kezdete.
Az idei nyolcadikosok szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen nekik megadatott, hogy maszk nélkül lehessenek végzősök, sőt az is, hogy együtt kirándulhassanak.
Május 20-án indultak útnak gyerekek és szülők azzal a céllal, hogy egy nagyszerű hétvégét töltsenek együtt. A kirándulás célpontjául Hadadra esett a választás, melynek híres középkori református temploma és evangélikus temploma is van.
A Wesselényi család az 1700-1800 -as években két csodálatos kastélyt is építtetett Hadadon, a Refis nyolcadikosok ezek egyikében, a Degenfeld kastélyban tölthettek egy csodálatos hétvégét.
A kétnapos kirándulás során nem maradt el a közös éneklés és szalonnasütés, ahogyan természetesen a játék sem. A foci mellett a számháború is nagy kedvencnek számított, felejthetetlen emlékeket vihettek magukkal a diákok.
A gyerekek csapatokban dolgoztak: ötletes neveket választottak maguknak, illetve egy mottót, mely a tagokat jellemzi. Minden csapat egyedi zászlót készített, majd beszélgettek múltról és jövőről: Sámson élettörténetén keresztül összegezték az elmúlt éveket és tervezték a jövőt.
Sok szülő csak szombaton tudott csatlakozni a csapathoz, a közös étel elkészítése jó alkalom volt a beszélgetésre, régi történetek felelevenítésére.
Én úgy gondolom, hogy az Úr nagy ajándéka, hogy együtt lehettünk. Az egyik szülő nagyszerűen megfogalmazta az érzést, mellyel eljöttem erről a kirándulásról: „A hadadi kirándulás élményekben gazdagon telt el. Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy ezek a gyerkőcök, akik közel s tova kilenc évig, vagy annál többet is (gondolok az óvodára) együtt voltak, a nyolcadik befejeztével elválnak egymástól. Szemeink előtt nőttek fel, lettek szép lányokká és sudár fiúkká az évek alatt. Bízom benne, hogy közöttük a barátság a jövendőben is meg fog maradni. De abban is reménykedem, hogy a szülők között is kialakult „barátságok” sem felejtődnek el. Isten áldása legyen gyermekeink életén, vizsgáján, jövendőjén.”
Ezúton szeretném megköszönni Ilonczai Zsombor és Kovács Mátyás tiszteletes uraknak a közreműködést, valamint a hadadi Degenfeld egyházi központnak a lehetőséget, hogy ott tölthettünk ezeket a felejthetetlen napokat. Örülök annak, hogy az Úr akaratából része voltam a gyermekek életének és osztályfőnökük lehettem négy éven át. Isten áldja további életüket és adja, hogy az iskolánkban kapott tudást kamatoztatni tudják a későbbiekben!
Apjok – Kun Noémi, osztályfőnök
