Minden ember életében vannak olyan alkalmak, amikor hevesebben dobog a szív, amikor büszkeségtől duzzad a mell, vagy mosolyra görbül a száj, és valami megmagyarázhatatlan bizsergés kerít hatalmába. Ilyen nap és ilyen alkalom március 15, a magyar nemzet születésnapja! 1848 eseményei máig visszhangzanak minden magyar szívében, hisz a szabadságszeretet, az önrendelkezés joga és a tenni akarás nyugtalanító lüktetése mintha génjeinkbe lenne kódolva. Nem is telhet el egyetlen év sem anélkül, hogy nemzetünk nagyjai előtt tiszta szívvel és Isten iránti hálával tisztelegjenek azok, akik egy vérből valók.
Ennek lehetett részese egy napra a Szatmárnémeti Református Gimnázium nagy családja, amikor 2024. március 15-én reggel 8 órától három magyar huszár látogatta végig az osztályokat, felolvasva a 12 pontot, és kiosztva egy szórólapot, amelyen a Kossuth nóta sorai voltak olvashatók. Ekkor még senki sem sejtette, hogy mindez mit takar.
Nagyszünetben azonban a tanítók és tanárok ajkáról elhangzott a vezényszó, miszerint minden diáknak le kell menni az udvarra. Az udvaron eközben Béres Kristóf, az iskola diákja játszotta a jól ismert forradalmi nóták rigmusait, majd adott jelre az udvarra nyíló ajtókon a diákság is özönleni kezdett. A tanárok és diákok így időközben egy Flash Mob résztvevőivé váltak azáltal, hogy egyszerre énekelték a jól ismert Kossuth nóta örökérvényű sorait. Az ünnepi előkészület igazi nagy családdá kovácsolta az iskola vezetőségét, pedagógusait és diákjait.
Ezt követően 12 órától a Láncos-templomban ünnepi istentisztelettel folytatódott a megemlékezés, ahol Varga Szilárd Csaba iskolalelkész hirdette Isten üzenetét, Józsué 1.9 és Bírák 6:12-16 alapján, kiemelve, hogy Isten ma is bárkiből rettenthetetlen hőst tud formálni, amennyiben a szívben alázatot, szerénységet és hitet talál. Ahogy a bibliai korban Isten elhívta Mózest, Józsuét vagy Gedeont, akik alkalmatlanságukra, fiatal korukra vagy testi erőtlenségükre hivatkozva megpróbáltak menekülni a felelősség elől, ám később az Ő segítségével mégis dicső tetteket végrehajtva kaptak helyet az utókor emlékezetében, úgy hívta el 1848-ban Petőfit, Jókait, Batthyányit, Kossuthot, Gábor Áront és mindazokat, akik áldozatukkal helyet kaptak magyar történelmünk és szívünk panteonjában. A nehéz idők rendkívüli embereket kívánnak, akiket Isten újra meg újra elhív, hogy népük és nemzetük érdekét szolgálva egy szebb és jobb jövőt teremthessen.
Az igehirdetés után lelkipásztor köszöntötte az ünneplőket, többek között Lukács Dénes főtanfelügyelő helyettest, aki jelenlétével megtisztelte iskolánkat, majd pedig felkérte az iskola igazgatóját, hogy köszöntse az egybegyűlteket. Az igehirdetésre reflektálva Póti Eduárd – János iskolaigazgató elmondta, hogy valóban nehéz időket élünk, és újra szükség lesz az összefogásra ahhoz, hogy a világban munkálkodó sötét erők el ne tiporhassák azokat, akik nemzetben gondolkodnak, akiknek mércéje a hit, a szeretet és a szabadság. Az ünnepi beszédet követően Nagy Máté, iskolánk diákja egy zongorajátékkal örvendeztette meg az egybegyűlteket, majd pedig az iskola diákjai idézték meg 48’ eseményeit ünnepi műsorukkal. Az ünnepi együttlét Kánya Jázmin hegedűkíséretével a nemzeti imával zárult. Köszönet illeti mindazokat, akik tevékenyen részt vettek az események megszervezésében és lebonyolításában: RED diáktanács, Erdei-Árva Erika, Higyed Gyöngyi, Mátyás Erika tanárnők. Isten áldja nemzetünket! Tisztelet a hősöknek! (Varga Szilárd Csaba iskolalelkész)
