A Refi végzőseinek személyes képeivel, emlékeivel feldíszített iskolai tornaterem zsúfolásig megtelt szülőkkel és vendégekkel, akik büszkén várták a három végzős osztályt.
A tizenkettedikesek izgatottan, énekelve vonultak végig a sorok között. Miután elfoglalták az osztályoknak kijelölt helyeket, színpadra lépett és beszédet mondott az iskola lelkésze, Erdei-Árva István, és Póti Eduárd, az intézmény igazgatója.
„Két fontos dolgot szeretnék mondani nektek, egy jó hírt és egy kevésbé jót. A jó hír az, hogy ma estétől hivatalosan is a Református Gimnázium nagykorú diákjai vagytok, úgyhogy felnőttetek. A rossz hírem pedig így hangzik: kedves tizenkettedikesek, felnőttetek” – hangzott el a Református Gimnázium igazgatójának ünnepi beszédében.
Minden tanuló életében mérföldkőnek számít az a pillanat, amikor ünneplőjére tűzik azt a bizonyos szalagot, ami egy időszak végét jelenti. Egyfajta magabiztosságot is ad viselőjének, hiszen azt jelképezi, közeleg a középiskolai évek vége, közeleg az érettségi, a végső megmérettetés, utána pedig a nagybetűs élet.
Ugyanakkor aggodalmakat is felvet a szalag viselése, hiszen egy új, ismeretlen periódus kezdődik a diákok életében, több felelősséggel és több önálló döntéssel, ami egész életükre kihat majd. Hagyomány szerint, hogy társaikat lélekben megerősítsék, a tizenegyedikes osztályok előadással készültek a végzősöknek.
A diákok színdarabot állítottak össze, amit zenei elemekkel ötvöztek. Ismert dalokkal és versekkel színesítették a műsort, aminek központi témája az útkeresés volt. Az útkeresés, amelynek során a végzősök megismerik majd önmagukat és megtalálják azt, ami boldoggá teszi őket az életben. Mind a tanárok, mind a diákok kitettek magukért, igazán színvonalas előadást tekinthettek meg a résztvevők.
A tizenegyedikesek műsora után osztályvideókat vetítettek, felelevenítve a tizenkettedikesek legjobb közös, együtt töltött pillanatait. Utána osztályonként, név szerint szólították a végzősöket a színpadra, hogy hivatalosan is az iskola felnőtt diákjaivá avathassák őket. A végzősök ünneplőjére felkerült a virággal áttűzött szalag, majd miután minden osztály színpadra állt, közös énekkel zárták az estét.
