A jeles alkalomból tartott istentisztelet Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből, a 15. rész 1-től 8-ig terjedő verseiből építkezett: „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” –hangzott el. De kik az erősek? Erősek a szülők, akik ezidáig egyengették a gyerekek útját, erősek a tanárok, akik nem csak vizsgára való tudással, de az élethez szükséges leckével is ellátták a diákokat. És erősek ők maguk, a nyolcadikosok is, hiszen az együtt töltött évek alatt olyan közösséggé kovácsolódtak össze, akik minden helyzetben kiálltak egymás mellett. Nem egyszer adtak tanúbizonyságot az egymás iránt való elkötelezettségről és szeretetükről, s arról is, hogy jól tudják, mi az igazán fontos az életben.
Az ünnepi istentiszteletet Elek Kinga aligazgatónő szavai követték, ki először a szülőkhöz szólt. „Szülőként arra biztatlak benneteket – és ez számomra is feladat – , hogy hagyjátok gyermekeinket egyedül felállni, ha elesnek. Bízzatok abban, hogy képesek elvégezni a rájuk bízott feladatokat. Ne legyetek mankóbot számukra, mert így nem válik belőlük önálló, magabiztos felnőtt.” Majd a ballagókhoz fordult Elek Kinga, őket arra biztatta hogy találják meg azon nemes, becsületes és tiszta célokat, melyeket követve Istennek tetsző életet élhetnek majd. Végezetül sok sikert kívánt nekik a rájuk váró vizsgákhoz, s abbéli reményének is hangot adott, hogy ősszel, megújult erővel ülnek vissza majd a Refi padjaiba.
Az eseményt pedig az osztályfőnök által tartott utolsó kiértékelő zárta, mely során minden nyolcadikos diák személyisége és elért eredményei egyenként méltatásra kerültek. Így búcsúztak a refis ballagók életük eddigi szakaszától, de legalább ennyire izgalmas és tanulságos időszak vár rájuk a jövő tanévtől kezdődően.
