Vannak napok, amelyek nem egyszerűen elmúlnak, hanem emlékké válnak. Ilyen különleges nap volt a III. osztály számára az a csodálatos őszi túra, amelynek során meghódítottuk a 1307 méter magas Rozsály csúcsát.

Az út nem volt mindig könnyű. Voltak meredek emelkedők, fáradt lábak és pillanatok, amikor bizony jól jött egy biztató szó. De minden nehézségnél ott volt egy segítő kéz, egy mosoly, egy bátorító mondat. A gyerekek megtapasztalták, milyen sok erő rejlik abban, ha együtt indulunk, együtt küzdünk és együtt érünk célba.

Közben az ősz varázslatos mesekönyvvé változtatta körülöttünk az erdőt. Aranyló levelek, színes fák, friss hegyi levegő és apró, lila áfonyaszemek tették még különlegesebbé a kirándulást.

A csúcsra érve büszkén néztünk körül. A magasból egészen másnak tűnt a világ – és talán egy kicsit mi is mások lettünk. Bátrabbak, kitartóbbak és még inkább összetartók.

Ez a nap nem csupán egy hegy meghódításáról szólt. Hanem arról, hogy a gyerekek újra megtapasztalták: a legszebb csúcsokra együtt vezet az út.

A Rozsály ott marad mögöttünk a hegyek között, de a közös nevetések, a bátorságpróba, az áfonyázás és a csúcson átélt büszkeség sokáig velünk marad. A III. osztály pedig most már tudja: nincs túl magas hegy, ha egymás mellett haladunk.

Pándi Beáta tanítónő